Településünk története
A terület első említése az 1200-as évek elejéből való mint lakatlan királyi terület.
1241-ben IV. Béla király a Regéc és Tállya közötti területen próbálta sikertelenül megállítani a tatárokat. A tatárjárás után (1241-42) 1V. Béla király elrendeli a várak építését, amikor is Boldogkő vára felépült, amelynek Boldogkőújfalu vártartozéka volt.
Az első okleveles említés 1245-ből való mint királyi vártartozék, amelyen várjobbágyok éltek. A település sorsa az évszázadok folyamán kisebb-nagyobb időre erősebben-lazábban összefüggött Boldogkő várának sorsával.
A XIII. század végén Aba Amádé szepsi főispán tulajdonában van, akinek fiai Csák Máté oldalán fellépnek Károly Róbert ellen és ezzel elvesztik birtokaikat.
A XIV. század közepéig a Drugeth-család tulajdona, akik királyi adományként kapják Károly Róbert királytól.
1388-ban Zsigmond király zálogba adja az ónodi Czudar családnak, amely zálog visszaszáll a királyra. Ez időből származó írásos emlékekben Újfaluként maradt fenn a település neve.
1427-ben Zsigmond király csereszerződés alapján Brankovics szerb despotának adja a területet Mátyás király korában (1405-1490) a terület gyakran cserél gazdát mint zálogosított rész.
A Mohácsi csata (1526) utáni zűrzavaros időszakban a Szapolyai és a Ferdinánd hívek körében többször cserél gazdát a falu. Az 1591-es feljegyzésekben a maihoz hasonló formában írták Boldogkő-Újfalu néven. A zűrzavaros időszak következtében lassú, de rendszeres elvándorlás figyelhető meg az 52 település és az egész uradalom területén, amely 1648-ra annyira eldurvul, hogy Boldogkőújfalunak 1 regisztrált jobbágytelke van.
1671-85 között Szelepcsényi György, esztergomi érsek a terület tulajdonosa. Halála után az esztergomi káptalanra hagyja. Szelepcsényi a terület és a település folyamatos visszatelepítését kezdi meg oly módon, hogy 1696-ra a településnek 13 jobbágytelke van.
1717-ben az esztergomi káptalan a lőcsei Jezsuitáknak adja a területet.
A XVI-XVII. században jelentős a terület és a település szőlőművelése, amelyet több írásos emlék is őriz.
1753-ban Péchújfalusi Péchy Gábor vásárolja meg a területet a jezsuitáktól. A település 1850-ben élte a fénykorát, amikor is az uradalom gróf Péchy József tulajdona volt és 1050 fő lakott benne.
1890-ben a terület birtokházasság révén a Zichy család kezébe kerül egészen a II. világháború befejezéséig. 1881-ig Abaúj, majd 1945-ig Abaúj-Torna, ezt követően /máig/ Borsod-Abúj-Zemplén megyéhez tartozott, tartozik.
Mai nevét 1905-ben kapta. A két világháború között a község földterületének nagy része két nagybirtokhoz tartozott, 1945-ben ezek felosztására került sor.
A lakosság számának alakulása
Boldogkő vára létezése óta a település sorsa a várhoz kötődik. Boldogkőújfalu Boldogkővárának vártartozéka volt. Sorsa szinte azonos volt Boldogkőváraljáéval, hosszú évszázadokon át.
A település a XIX. században élte fénykorát. 1850-ben 1050 fő lakott itt. Ekkor érte el a település a lakossági létszám csúcsát. Száz évvel később már kevesebb, mint a felére csökkent a lakosság.
Évtizedeken át mérsékelt ütemben fogyott a község népessége. Ennek oka, hogy a vár elvesztette jelentőségét, hogy ipar nem alakult ki, hogy a nagy vész, a pestis és a kolerajárvány nem kerülte el a községet. A két világháború, a forradalmak és a nagy gazdasági világválság hatására is csökkent a község lélekszáma.
A lakosság számának alakulása:
|
Év |
Lakosság (fő) |
Év |
Lakosság (fő) |
|
1850 |
1050 |
1950 |
630 |
|
1960 |
850 |
1970 |
750 |
|
1980 |
665 |
1990 |
558 |
|
1996 |
600 |
2000 |
612 |
|
2003 |
609 |
2004 |
583 |